spiritualitas

Egyszer megkérdeztek egy mestert a halálos ágyánál a tanítványai, hogy hogy csinálta, hogy egész életében boldog volt, és még most a halálos ágyánál is képes az lenni? Egyszerű - felelte, - minden reggel, amikor felkeltem, megkérdeztem magamtól, mit választok mára, a boldogságot, vagy a boldogtalanságot? És én minden reggel a boldogságot választottam.
Te mit választasz mára? 

Sok-sok évvel ezelőtt...

Maitréja temérdek felajánlást tett, és a Nagy Hatalom (Tub-csen ) nevű Tathágata előtt, sok más Buddha jelenlétében letette a bódhiszattva fogadalmat. Attól a pillanattól kezdve számtalan érző lényt vezetett a három magasabb képzés (fegyelem, összpontosítás és bölcsesség) ösvényén (a shrávakák, pratjékabuddhák és bódhiszattvák gyakorlási útján.), ezen keresztül segítve őket a megvilágosodáshoz.
Amíg bódhiszattvaként tevékenykedett, a nagy szeretet meditációjára specializálódott. Nemcsak másoknak tanította ezt az ösvényt, de maga is folyamatosan ezen meditált. Gyakran telepedett le nagyobb városok kapujában, ahol hosszasan és kitartóan elmélkedett a szeretetről. Olyan erős volt a meditációja, hogy ha a kapukon keresztülhaladó emberek elég közel mentek el mellette és megérintették a lábát, akkor maguk is részesültek a nagy szeretet megélésében. Ez a tíz irány összes magasztos lényének nagyon tetszett. A Tathágaták örvendeztek cselekedeteinek, és azt jövendölték, hogy következő életeiben bódhiszattvaként és Buddhaként is a »Szeretet« (Maitréja, Dzsampa) néven fogják ismerni őt. Így kapta a nevét.  

                                                      A gyémánt test

A gyémánt test, beszéd és szellem megvalósulása a tökéletes megvilágosodás állapota, és túl van a lét – nemlét, élet – halál, egészség – betegség kettősségén és minden más kettősségen. Ez az igaz természetünk állapota, amelyet a tiszta tudás végtelen nyitottsága, a mindent átölelő, határtalan együttérzés melegsége, és a szabadság mérhetetlen öröme jellemez.

Ez az öröm a börtönből szabadulás érzése, a korlátlan tágasságé, amely a lét kettősségeinek átlátásából születik, és abból az élményből, hogy az igazság lényege, a tér lényege elérhető itt, ezen a szent helyen. Az elme természetének szabadsága mérhetetlen, kimondhatatlan, megfoghatatlan. E megfoghatatlan térélmény és teljes szabadság óriási örömmel jár. Az ilyen örömnek nem feltétele még a szabadságélmény sem - ez az öröm önmagától született, természetes.

                                                  Minden lény megsegítése

Az öröm és szabadság élményével a saját javunk tökéletesen beteljesül. Azonban a Megvilágosult, a szenvedő lények iránt érzett feltétlen elkötelezettsége révén, folytatja az emberek, állatok és láthatatlan lények segítését mindaddig, míg szenvedés van a világon. A lények javának beteljesítéséért számtalan alakban jelenik meg a világ számtalan pontján, és minden egyes lényt oly módon segít, amely ott és akkor a leghatékonyabb.

Védelmet, élelmet, gyógyulást nyújt, és fáradhatatlanul vezeti a lét minden vándorát a szenvedés állapotából a tökéletes boldogság felé. A Belső Ösvény alapján adott magyarázatok önmagunk természete megismerésének és belső fejlődésünknek gyakorlati ösvényére vezethetnek bennünket, és az ösvényt végigjárva eljuthatunk a belső igazság – önmagunk igaz természete – végső megtapasztalásához. Ennek az a módja, hogy megtanuljuk, és életünk részévé tesszük az ösvény gyakorlatait. Élő útmutatás mellett és szorgalmas gyakorlással beteljesíthetjük önmagunk és a világ számtalan lénye végső javát, ugyanúgy, ahogy azt a Belső Ösvény megszámlálhatatlan gyakorlója időtlen idők óta tette, és ma is teszi.

Buddha mondta: Ó tudós, bölcs emberek, Amint az aranyműves, vásárlás előtt, Az aranyat jól megvizsgálja, Égetve, vágva és csiszolva – Éppúgy vizsgáljátok meg s fogadjátok el szavaim, S ne puszta tiszteletből irántam.

A szemlélődés gyarkorlata a Belső Ösvényen


Láma Ngawang, a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség szellemi vezetője: „A tanítás csak útmutatást ad, olyan, mint egy bizonyos irányba mutató ujj. Ennél többre a tanítás nem képes. Azután a mi dolgunk, hogy elinduljunk abba az irányba, és eljussunk oda, ahova az ujj mutat. Az út végigjárása a mi dolgunk, amihez szorgalmas, kitartó munkára van szükségünk. Enélkül a tanítás nem ér semmit, csak időtöltés.” A Szkíta Bölcs Buddha által tanított Belső Ösvény a gyakorlati megvalósítás útja, tanításai és gyakorlatai életünk minden területét felölelik.

A gyakorlatok által megtapasztalhatjuk bensőnk legigazabb természetét, melynek igazsága olyannyira egyetemes, emberi és időtlen, hogy meghalad minden korlátot, még a vallásokon is túlmutat. A Belső Ösvény a belső igazság feltárásának útja. Önmagunk természetének megismerésén keresztül vezet el a teljesség valóságos megtapasztalásához, amely mint lehetőség jelen van mindannyiunk bensőjében. A Belső Ösvény gyakorlói nem hisznek a kívülről jövő megváltásban. Az ösvény önmagunk megismerésén át vezet a belső béke és függetlenség állapotához.

A szemlélődés gyakorlatán keresztül elkezdjük látni elménk eredeti állapotának egyszerűségét, és azt is, hogy a zavarosság, rohanás és erőszakosság hogyan lép fel bennünk azáltal, hogy lényünk békés természetét semmibe vesszük. E tapasztalás által az önmagunkról alkotott megmerevedett képzeteink átlátszóvá válnak, feloldódnak, és felismerjük a pusztán látszólagos érvényességét mindannak, amit jelenleg énünkről tartunk.

A nem-ártás Keskeny Útja

Amint az ösvényen haladunk, észrevesszük, hogyan tárul fel környezetünk, a világ, mivel már többé nem foglal el bennünket teljesen elménk én-központú kavargása. E tisztánlátás frissességében felfedezzük, hogy ugyanúgy, mint énünk, a világ jelenségei sem mereven lehatárolt dolgok. Ezzel együtt látjuk azt is, hogy a világban tapasztalt szenvedést az énünkről és a jelenségekről alkotott téves képzeteink okozzák. Belátjuk, hogy azok a bölcseleti, lélektani és vallási eszmék, amelyek az örökkévalóságra alapulnak, és kívülről jövő szabadítással kecsegtetnek, nem mások, mint az én-központú, zavaros elme által teremtett hiedelmek.

Így a szemlélődés gyakorlata által felfedezzük önállóságunkat - azt, hogy ne várjunk segítséget önmagunkon kívülről. A gyakorlatot kiterjesztjük egész életünkre, tehát a hétköznapi tevékenységeinkre is, és képesek leszünk megszabadítani önmagunkat a személyes zűrzavarunktól, szenvedésünktől. Eljutunk oda, hogy többé nem ártunk sem önmagunknak, sem másoknak. Ez az ösvény első, alapvető lépése, a Keskeny Út, az egyéni megszabadulás gyakorlata, amely fejlődésünk minden további fokozatának a nélkülözhetetlen alapja.

Az együttérzés Széles Útja

A következő lépés, a Széles Út, túllép az egyéni megszabadulás ösztönzésén. E magatartás alapvetően a mások megsegítésére irányul, elfogadva mindazt a kihívást, amit a világ támaszt, ezért ez egy vég nélküli utazás. A gyakorló megismeri elméje feltétel nélküli, tökéletesen nyitott természetét, amelyben feloldódik minden elválasztó határ önmaga, mások és a világ között. Ez az élmény óriási teret és távlatot nyit. E térben nincs semmi, ami akadályozhatna, s e távlatban nincs elválasztottság a tapasztaló és tapasztalása között. Tisztán észleljük a dolgokat, ahogyan azok vannak, szűrők és torzítások nélkül.

Ez a tiszta, megkülönböztető tudás, amely látja, hogy az „én” és a „más” – a tapasztaló és a tapasztalt jelenség – nincs elválasztva egymástól, ezért önmagunk megvilágosodása sem választható el mások megvilágosodásától. Így születik meg a feltételektől és elfogultságtól mentes együttérzés. Mélységes érdeklődés és törődés kél bennünk mások iránt, akik szenvedése nem különbözik a miénktől. Ezzel kezdődik a Széles Út alapvető gyakorlata: önmagunk behelyettesítése mások helyzetébe. E behelyettesítés azt jelenti, hogy megadunk másoknak minden szükséges segítséget – jóságot, józanságot és szeretetet.

Cserébe hajlandóak vagyunk magunkra vállalni mások fájdalmát, zavarodottságát és önámítását. Vállaljuk a felelősséget minden adódó bajért – nem azért, hogy mártírokká váljunk, hanem mert érezzük, hogy végtelen tartalékokkal rendelkezünk jóságból és józanságból, amit szívesen megosztunk másokkal.

A rendíthetetlenség Gyémánt Útja

Amint teljesen elengedtük a birtokbavétel és a merev rögzítés szokásait, képessé válunk arra, hogy elménk természetes jóságában nyugodjunk. Ekkor minden csapongó gondolatot és érzelmet – szenvedélyt, erőszakosságot és tompaságot – az elménk puszta fodrozódásának tekintünk. Ebből azután kezdjük észrevenni, hogy létezik egy nagyobb távlat a birtokbavételen és a merev rögzítésen túl. Ez a távlat nagyon szilárd és végleges, de nem a zavaros elme szűklátókörű módján, hanem mint a Nap, amely mindig ragyog a felhők felett is.

Ez az új távlat egy erőteljes, valós és ronthatatlan létállapot, amely, mint a Nap folytonos, és nincs alávetve sem növekedésnek, sem elfogyásnak. Ez az állapot a gyémánttermészetünk, ahol a gyémánt a ronthatatlanság minőségét jelöli. A gyémánttermészet az a szilárd, rendíthetetlen minőségünk, amely túl van az énhez ragaszkodás zavaros állapotán, és amely a Gyémánt Út alapját képezi. 

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni. Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet. A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncentrál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során kontemplálunk. Mindent érzékelünk. Amikor ezt megtanulja valaki akkor egy zajos piactéren tud a legjobban meditálni. Mi a buddhista meditáció? A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Első szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egy helyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetővé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tarthassa magát a tragédiáktól. E védelmező távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára összpontosítunk – a meditáció ezen fajtáját szanszkritul samatá-nak, tibetiül siné-nek hívják. Ha képesek vagyunk ezt a tudatállapotot megtartani meditációnk „laboratóriumi körülményei” között, fokozatosan meg fogjuk valósítani a hétköznapokban is. Ez a fejlődésünk első lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja. A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki. Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meditáció a tudat összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebből kibontakozó tisztánlátás. 

Sziddhártha a Sákja törzsből származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése – a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy „buddha” lesz, amely azt jelenti: „Felébredt!” Apja inkább azt szerette volna, ha örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnősült. Sziddhártha azonban beleunt a fényűzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Szatipatthána Szutta, Dígha Nikája 22.[1]) Mígnem április-május (vészakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmód és a világi örömök közötti középúttal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvánát, ami egy állapot (nem pedig hely, ahogy tévesen hiszik). 49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá (Dhammacsakkappavattana Szutta (Szamjutta Nikája LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd[2]) majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklődését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául. A leírások szerint békés, derűs férfi volt. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni. 80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint [3] valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz. Elhamvasztották, majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentős része Srí Lankán található. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el – dagoba/sztúpa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják – másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata –, majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25–30 cm magas hordozható arany dagoba/sztupában tartják bezárva. Nem nyitják fel – az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna győződni az ereklye létéről. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban. Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz „megvilágosodott”), a következő világkorszak buddhája Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül. 

A buddhizmus története Tibetben

A kagyü átadási vonal Tibetben Marpáig, a fordítóig vezethető vissza. Többször járt Indiában, összesen 18 évet töltött ott. Sok tanítója volt Indiában, akik közül a legfontosabbak Naropa és Maitripa voltak. Marpa Indiában érte el az első bodhiszattvaszintet, majd visszatérve Tibetbe a tanításokat tibeti nyelven terjesztette. Már Szongcen Gampo dharmakirály idejében (VII. század), aki a tibeti királyok között a harminckettedik volt, eljutott a buddhizmus Tibetbe. Szongcen Gampo unokája és egyben minisztere, Thonmi Szambota Indiában hosszú időn keresztül tanulmányozta a szanszkrit nyelvet. Amikor visszatért Tibetbe, a szanszkritra alapozva kifejlesztette a tibeti írást és nyelvtant, ezzel egyúttal a dharma nyelvezetét is. A buddhizmus Tibetben nyolc további király uralkodása alatt bontakozott ki, egészen a negyvenedik király, Langdarma idejéig. Sok szútrát és tantrát fordítottak le ebben a hosszú időszakban, olyan fordítók és gyakorlók segítségével, akik sűrűn jártak Indiában. Ezt az időszakot olyan fontos mesterek fémjelezték, mint Guru Rinpocse és Santaraksita. Korábban Tibetben a bön vallást gyakorolták, a sámánizmus egy fajtáját. A buddhizmus bevezetése ezért valóságos kulturális sokként hatott az ottaniak számára. A buddhizmus elterjedése annak köszönhető, hogy a királyok felismerték az emberekre gyakorolt jótékony hatását. Ezért támogatták, ami lehetővé tette a fejlődést. Sokakat küldtek Indiába, így képezve őket, hogy aztán a tanításokat lefordítsák. Nagyon sok történelmi adalék áll rendelkezésre erről az időről, és még ma is sok anyag kerül elő. A tanítások, melyeket ebben az időben szanszkritből tibetire fordítottak, a „régi tanítások”-ként váltak ismertté. Ezeken alapszik a nyingma iskola. A nying tibetiül régit jelent. A nyingma iskola tehát a „régi iskola”, hiszen ez volt az első buddhista iskola Tibetben, és csak szanszkrit szövegeken alapszik – tibeti tanítóktól nem tartalmaz tanításokat. Jómagam nem vagyok különösebben jártas ezekben a dolgokban – amit itt elmagyarázok, az saját kutatásaimon alapszik. Természetesen a kezdetekben rengeteg nehézség volt Tibetben, mert a régi bön vallás hívei a buddhizmus elterjedését nem akarták tudomásul venni. Röviddel Langdarma király uralkodása előtt a bön iskola is magába olvasztotta a buddhizmus néhány aspektusát. Ettől kezdve beszélünk régi és új bön iskoláról. A réginek semmi köze nincs a buddhizmushoz, az új viszont magába olvasztotta a buddhizmus egyes elemeit. Amikor azonban a bönpók buddhista tanításokkal „gazdagították” az iskolájukat, azt néhány buddhista kifogásolta, mert úgy látták, hogy a bön és a buddhizmus nem keveredhetnek. Hogy ezt tisztázzák, új könyvek születtek, amelyekben megvitatták e témát. A negyvenedik király, Langdarma uralkodása alatt a buddhizmus eltiporták Tibetben. Langdarma fején két szarvszerű kinövés volt. Innen kapta nevét, hiszen a lang ökröt jelent. Ez a kinövés persze nem volt annyira extrém, mint ahogyan azt a későbbiekben ábrázolták. Langdarmát gyakran démonként, mara-ként írják le. Úgy gondolom, annak, amit tett, nem vallásos, inkább gazdasági okai voltak. Tibetben teljesen megsemmisítette a buddhizmust, akárcsak ahogy az később, a kínai kulturális forradalom idején történt, lámákat és gyakorlókat öletett meg. Ebből fakadóan huzamosabb ideig gyakorlatilag megszűnt a buddhizmus Tibetben. Uralkodásának egy jógi – Lalung Palgye Dordzse – vetett véget, aki a királynak egyfajta „feng-shui” táncot mutatott be, egy íjat és egy nyílvesszőt rejtve el kosztümének bő ujjában. Miközben úgy tett, mintha fülét a földhöz tapasztva hallgatózna, előhúzta az íjat és a nyílvesszőt, majd lelőtte a királyt. Rumtekben és Curpuban még mindig így mutatják be ezt a táncot, de legtöbbször nem tudják az emberek, hogy mit jelent a bő kosztüm és a földre tapasztott fül. A király halálát követően tizenkét éven át káosz uralkodott Tibetben. Minden szempontból nagyon kedvezőtlen időszak volt ez, sok negatív dolgot tettek ebben az időben. Ezután a dharma új korszaka kezdődött. Olyan mesterek, mint Atisa, Rincsen Szangpo, Kunga Nyingpo és Marpa újra elhozták Tibetbe a buddhista tanításokat, és új fordítások készültek. Elsősorban a buddhista Nalanda egyetemről hoztak szövegeket, mert ezeknek a mestereknek a tanítói az egyetem „professzorai” voltak: Atisa, akire a kadampa vonal vezeti vissza magát a Nalandáról jött, Marpa fő tanítója, Naropa is a Nalandáról jött, sőt a szakja vonal egyik legfontosabb mestere, Virupa is onnan érkezett. A gelugpák gyakran mondják, hogy Atisa kadampa vonalának örököse a gelug vonal. Ez így nem helyes, mert a szakja és a kagyü vonalak is megőriztek tanításokat Atisától, és tulajdonképpen a gelug vonal mind a kadampa, mind a kagyü, mind pedig a szakja vonal aliskolájának tekinthető. A kadampa, kagyü és szakja iskolák körülbelül azonos időben keletkeztek. E három iskola új fordítási hullámát a régivel – azaz nyingmával – 

 Shamarpa 

1.

Kérdés: Nagyon keményen igyekszem a gyakorlásban, mégis úgy néz ki, hogy nem vezet sehová.

Válasz: Ez nagyon fontos. Ne akarj eljutni sehová a gyakorlásoddal. Épp az a vágyad, hogy szabad legyél, hogy megvilágosodjál, gátolja a szabadságodat. OIyan keményen próbálkozhatsz, ahogyan csak akarsz, lelkesen gyakorolhatsz éjt nappallá téve, de ha a tudatodban él még egy kicsit is a vágy, hogy elérj valamit, sosem lelsz békére. Az ebből a vágyból fakadó energia csak kétséghez és nyugtalansághoz vezet. Teljesen mindegy, hogy milyen hosszan, milyen keményen gyakorolsz, a vágyból sosem fog felkélni a bölcsesség. Tehát egyszerűen csak engedd el! Figyeld a tudatot és a testet éberen, de ne próbálj elérni semmit sem. Ne ragaszkodj még a megvilágosodás gyakorlásához sem.

Kérdés: És mi a helyzet az alvással? Mennyit kell aludnom?

Válasz: Ne engem kérdezz, én erre nem tudok válaszolni. Egyeseknek jó az átlag négy óra éjszakánként Valójában az a fontos, hogy te magad figyeld és tapasztald meg. Ha megpróbálsz túl keveset aludni, a tested kényelmetlenül fogja érezni magát, és úgy bajosan lehet fenntartani az éberséget. A túl sok alvás viszont tompa vagy nyugtalan tudathoz vezet. Találd meg magadnak a természetes egyensúlyt. Körültekintően figyeld meg a tudatot és a testet, tarts rendszert az alvásban, amíg megtalálod az optimumot. Ha felébredsz, de rögtön a másik oldaladra fordulsz szundikálni, az szennyeződés. Abban a pillanatban, ahogy kinyitod a szemed, alapozd meg az éberségedet.

Kérdés: És mi van az evéssel? Mennyit kell egyek?

Válasz: Úgy tekints az ételedre, mint orvosságra. Azért eszel túl sokat, hogy csak elálmosodj evés után, és napról-napra egyre kövérebb legyél? Állj le! Vizsgáld meg a tested és a tudatod. Nem kell böjtölni. Helyette kísérletezd ki, mennyi az elegendő étel a számodra. Találd meg tested számára a természetes egyensúlyt. Fogyaszd az ételedet egyetlen csészéből, követve az aszkéták gyakorlatát. Ha így teszel, könnyedén meg tudod majd állapítani, mennyi az elegendő. Körültekintően figyeld magad evés közben. Ismerd meg magad. Épp ez a gyakorlásunk lényege. Nem kell semmi különlegeset tennünk. Csak figyelni. Vizsgáld magad. Figyeld a tudatot. Így tudni fogod, mi a természetes egyensúly a saját gyakorlásod számára.

Kérdés: Az ázsiaiak és a nyugatiak tudata különböző?

Válasz: Alapvetően nincs különbség. A külső szokások és a nyelv különbözőnek tűnhet, de az emberi tudatnak vannak természetes tulajdonságai, amelyek ugyanazok mindenkinél. A sóvárgás és a gyűlölet ugyanaz a keleti és a nyugati tudatban. A szenvedés, és a szenvedés megszűnése minden ember számára ugyanaz.

Kérdés: Tanácsos-e sokat olvasni, tanulmányozni a szentiratokat a gyakorlás részeként?

Válasz: A Buddha Dhammája nem lelhető meg a könyvekben. Ha tényleg látni akarod, hogy miről beszélt a Buddha, nem kell könyvekkel nyűglődnöd. Csak a saját tudatodat figyeld! Figyeld meg alaposan, hogyan jönnek és mennek az érzések, hogyan bukkannak fel, majd enyésznek el a gondolatok. Ne tapadj rá semmire. Csak légy tudatában annak, ami épp van. Ez a Buddha útjának az igazsága. Légy természetes! Bármit is teszel az életedben, az lehetőség a gyakorlásra. Mind-mind Dhamma. Amikor a házimunkát végzed, próbálj meg tudatos maradni! Amikor a köpőcsészéket üríted, vagy a vécét takarítod, ne érezd úgy, hogy ezt valaki más kedvéért teszed. Ott a Dhamma a köpőcsésze-ürítésben. Ne gondold, hogy csak akkor gyakorolsz, amikor nyugodtan ülsz keresztbe tett lábakkal. Vannak köztetek, akik arról panaszkodnak, hogy nincs elég idő meditálni. Légzésre van elég idő? Ez a meditációd: éberség és természetesség, bármit is csinálj.

Kérdés: Miért nincs napi személyes beszélgetés a tanítóval?

Válasz: Ha bármi kérdésed van, szívesen látnak, kérdezd meg őket bármikor. De nincs szükségünk itt napi interjúkra. Ha minden aprócska kérdésedre választ adnék, sosem értenéd meg a saját tudatodban lévő kétkedés folyamatát. Alapvető, hogy megtanuld önmagadat vizsgálni, önmagadat meginterjúvolni. (önmagaddal (meg)beszélni?) Hallgasd meg figyelmesen a leckéket minden egyes nap, ezután használd fel ezeket a tanításokat, vesd össze a saját gyakorlásoddal. Teljesen megfelel nekik? Netalán különböző? Miért vannak kétségeid? Kinek is vannak kétségei? Csak az önmegfigyelésen keresztül leszel képes megérteni.

Kérdés: Néha aggodalmaskodom a szerzetesi fegyelem miatt. Ha megölök egy rovart véletlenül, az rossz?

Válasz: A szíla, vagy fegyelem és morál alapvető a gyakorlásunkban, de nem szabad vakon a szabályokba kapaszkodnod. Az állatok meggyilkolásával, vagy más szabályok megszegésével kapcsolatban a szándékon van a hangsúly. Ismerd meg a saját tudatodat! Nem kell mértéktelenül aggódnod a szerzetesi fegyelem miatt. Ha helyesen használják, akkor a gyakorlást támogatja, bár vannak szerzetesek, akik annyira aggódnak minden kis csip-csup szabály miatt, hogy még aludni sem tudnak miatta. A fegyelmet nem teherként cipeljük. Az itteni gyakorlásunk alapja a fegyelem. Jó fegyelem plusz az aszkétikus szabályok és a gyakorlás. Figyelmesnek és körültekintőnek lenni a sok-sok támogató szabály tekintetében éppúgy, mint az alapvető 227 fogadalom esetében, nagyon hasznos. Az életet nagyon egyszerűvé teszik. Nem kell azon töprengeni, hogy mit és hogyan kell tenni, így el lehet kerülni a gondolkodást, és helyette egyszerűen csak figyelmesek lehetünk. A fegyelem lehetővé teszi, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni; így a közösség szabályosan halad. Kívülről persze mindenki ugyanúgy néz ki, ugyanazt teszi. A fegyelem és a morál a lépőkövek (lépcsőfokok), segítik az összpontosítást és a bölcsességet. A szerzetesi fegyelem és az aszketikus szabályok helyes használatával egyszerű életre vagyunk kényszerítve, hogy limitáljuk a javainkat. Itt a Buddha teljes gyakorlásával rendelkezünk: tartózkodunk a rossztól és jót teszünk, egyszerűen élünk, fenntartva az alapvető szükségleteket, és tisztítjuk a tudatot. Ennyi, legyünk figyelmesek a tudatunk és a testünk irányában, minden testhelyzetben: akár ülünk, állunk, sétálunk vagy fekszünk, ismerd meg magad!  

Szerző: Wat Pah Pong Sangha
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: BuddhaNet
Eredeti mű címe: Questions & Answers with Ajahn Chah

                               Vezérlő erő-karma-Devacsen 

Tehát mi is itt a vezérlő erő? A karma. A karma a teremtő erő. A létkörbeli létet a karmikus tényezők hozzák létre mindenestül – házakkal, matériával, csillagokkal, hegyekkel, völgyekkel, fákkal, tavakkal, tengerekkel. Ez a magyarázata például annak is, hogy ha azt mondom, hegy, akkor mindenki máris hegyre gondol. Persze, hogy hegy. Ha kinézünk az ablakon, és mindenki látja, hogy sötét van, akkor az az éjszaka. Miért? Mert olyan közös karmánk van, hogy mindenki annak látja – ez egy közös karma. Ha azt mondom, hogy Tibi, akkor mindenki látja Tibit. Amikor pedig ez a karma változik, akkor megváltoznak a képzetek is természetesen. A képzetek együtt változnak a karmával.
Ezzel szemben van egy tiszta világ, a Dévacsen, amelyről a könyv azt mondja, hogy a Buddha Amitábha törekvéséből, illetve kívánságából született. Természetesen a karma sem más, mint kívánságok halmaza. Az ember cselekszik, de cselekvésének a minőségét mindig a cselekvés mögött meghúzódó kívánság, motiváció, szándék szabja meg. Tehát ha az ember egy jó, pozitív szándékkal tesz valamit, annak a karmikus eredménye is pozitív lesz, és a cselekvő boldogságot szüretel majd cserébe. Ha pedig az ember egy tettet negatív, ártó szándékkal követ el, annak a karmikus eredménye – az elkövetőre nézve – negatív lesz, tehát szenvedést hoz. Mindkét esetben kívánság van, tehát a karma bizonyos szempontból igenis kívánságokat jelent. Nem a cselekvés külső látszata a meghatározó, hanem a cselekvés mögött húzódó szándék. Ez a fontos karmikus szempontból. Ha az ember segítő szándékkal tesz valamit, valóban tiszta szívéből, annak mindenképpen boldogság, pozitív tudatállapot lesz az eredménye a jövőben. Mint egy energiacsomag, elraktározódik az elmében, és a nagy hömpölygő folyóból, egyszer csak előbukkan, mint boldogság. Karmikus szándékok teremtik ezt a világunkat is. Ezzel szemben egy Buddha szándéka tiszta szándék. A mi szándékaink karmikus kényszerűségből jönnek létre. A karmát megelőző okok ide-oda rendeződnek, így különböző indítékok és cselekedetek újabb és újabb cselekedeteknek és indítékoknak az okává válnak, láncreakcióként, egyfajta karmikus kényszerből. Ez a folyamat a karmikus reinkarnáció folyamata, akár életről életre, akár pillanatról pillanatra. Az is reinkarnációs folyamat, ahogy az ember az egyik pillanatból átszületik egy másik pillanatba karmikus kényszer alatt.

Ezzel szemben egy tiszta világ – mint a Dévacsen – nem karmikus kényszerből születik, tehát nem a mi karmikus, tisztátalan – karma alatt itt értsük azt, hogy tisztátalan – kívánságaink, hanem egy Buddha, Buddha Amitábha tiszta, megvilágosult kívánsága hozza létre, ez a teremtő elve, a teremtő ereje. Tiszta, elfogulatlan és határtalan együttérzésből és bölcsességből születik. Ezzel szemben a mi világunk ragaszkodásból, az „én” illúziójához való ragaszkodásból, és annak a különböző folyamodványaiból, önzésből stb. keletkezik. Ahol karma van, ott önzés van, mert a karma az mindig az énhez ragaszkodás eredménye, annak a szüleménye. A karmát tibetiül úgy mondják, hogy: gyu-dre, amiből a gyu okot jelent, ami maga az indíték. A dre pedig gyümölcsöt vagy eredményt. Az ok az indíték, az eredmény pedig egy átélt tudatállapot, ami ebből az indítékból következik.
Amikor az elme a Dévacsen élményét átéli, akkor az első bodhiszattva szintet valósítja meg. Ez egy olyan élmény, amely rendkívüli, és tele van szépséggel. Az elme csodálatos módon születik újjá ebbe az állapotba. Úgy mondják, hogy az elme egy lótuszvirág közepében inkarnálódik, amely kinyílik és megmutat nekünk egy paradicsomi szépségű birodalmat, mely teljes megelégedettséget ad annak, aki ezt a tiszta állapotot átéli. Ilyen módon születünk tehát oda. Teljes megelégedettség és gyönyörűség kél a tudatban, és egy olyan világot ismerünk meg, ami hihetetlen szépséggel rendelkezik. Ha pedig valaki elérte az első bodhiszattva szintnek ezt a megvilágosult állapotát, akkor ezt a megnövekedett szabadságot (a megszabadulás a létkörből természetesen óriási szabadsággal jár) arra használhatja, hogy száz manifesztációt vagy emanációt teremtsen bármelyik pillanatban, bármelyik birodalomban, és ez a száz manifesztáció képes arra, hogy más élőlényeket segítsen. Aki itt időzik, képes arra is, hogy más tiszta birodalmakat meglátogasson, azokat is átélje és más Buddhákkal is találkozzon.
 

                              SZÁRAZ FOLYÓBA VETETT HÁLÓ

A múlt fájdalmai és élvezetei olyanok,
Mint rajzok a víz színén.
A múlt nem hagy nyomot, ne próbáld keresni.
Ha ragaszkodsz az emlékezéshez, emlékezz arra,
Ahogy a gazdagság szegénységgé válik,
És hogy minden találkozásból elválás lesz.
Figyeljetek emberek!
Van az Ösvényen kívül bármi más,
Amire rábízhatjuk magunkat?

A készülődés a jövőre olyan, mint
Ha kiszáradt folyóba vetnek halászhálót.
Add fel a nagyravágyó törekvéseket,
Melyek a kívánt eredményt úgysem hozzák meg.
Ha ragaszkodsz a jövő tervezgetéséhez,
Gondolj halálod időpontjának bizonytalanságára.
Figyeljetek emberek!
Van másra időnk, mint az Ösvény gyakorlására?

A jelen tevékenységei olyanok, mint
A gazdálkodás egy álomban.
Hagyd el őket, mert
Világi vállalkozásaid által semmit nem érsz el.
Az Ösvény gyakorlásához elegendő étel megszerezhető
Százféle, ragaszkodástól mentes módon.
Figyeljetek emberek!
A világi dolgokban való tevékeny részvételnek
Nincs egyáltalán semmi igaz értelme. 

                                       A PILLANAT VARÁZSA 

                                                  Önkéntelen megnyílás

Elménk természetére rámutató tanítás

Ha képes vagy egy pillanatra megpihenni - megpihenni egy felhő láttán, megpihenni egy esőcsepp hallatán, és átélni valódiságát - akkor megpillanthatod a valóság feltétel-nélküliségét, ami egész egyszerűen ott van abban, ahogy a dolgok vannak, nagyon egyszerűen. Amikor képes vagy ránézni a dolgokra anélkül, hogy azt mondanád: "Ez értem van - ez ellenem van," vagy "Ezt el tudom fogadni - ezt nem tudom elfogadni," akkor átéled a pillanat varázsát, a pillanat bölcsességét. Bármit láthatsz, egy zümmögő legyet, egy hópihét, a víz fodrozódását, egy hatalmas mérgespókot - bármit láthatsz, mindezekre a dolgokra képes vagy egyszerű és közönséges, ám méltányoló figyelemmel tekinteni. Az észlelések roppant birodalma tárul fel tapasztalásodban. Határtalan hang, határtalan látvány, határtalan érzés és így tovább. Az észlelés birodalma végtelen, oly végtelen, hogy maga az észlelés is őseredeti, elgondolhatatlan, túl van a gondolaton. Oly sok az érzékelés, hogy minden képzeletet felülmúl. Rengeteg a hang. Vannak hangok, melyeket még sosem hallottál. Vannak látványok és színek, melyeket még sosem láttál. Vannak érzések, melyeket még sosem éreztél. Az érzékelésnek végtelen területei vannak. 

                                            Tűzbeszéd

… - Lángban áll minden, ó, koldusok! S mi az, mi lángban áll?

Lángban áll a szem, lángban állnak az alakzatok, lángban áll a látó tudat, lángban áll a látás, lángban állnak a látásérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!

Lángban áll a fül, lángban állnak a hangok, lángban áll a halló tudat, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallásérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!

Lángban áll az orr, lángban állnak a szagok, lángban áll a szagló tudat, lángban áll a szaglás, lángban állnak a szagérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!

Lángban áll a nyelv, lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelő tudat, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!

Lángban áll a test, lángban állnak a tapintott tárgyak, lángban áll a tapintó tudat, lángban áll a tapintás, lángban állnak a tapintásérzetek, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok'

Lángban áll a gondolkodás, lángban állnak annak tartalmai, lángban áll a gondolkodó tudat, lángban áll a gondolkodás, lángban állnak a gondolatok, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedéstéliek. S mi gyújtotta lángra? A megkívánás tüze, a gyűlölet tüze, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, vénülés, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés gyújtotta lángra, ezt mondom én néktek, ó, koldusok!

Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a szemtől, elfordul az alakzatoktól, elfordul a látó tudattól, elfordul a látástól, elfordul a látásérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.

Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a fültől, elfordul a hangoktól, elfordul a halló tudattól, elfordul a hallástól, elfordul a hangérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.

Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor az orrtól, elfordul a szagoktól, elfordul a szagló tudattól, elfordul a szaglástól, elfordul a szagérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.

Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a nyelvtől, elfordul az ízektől, elfordul az ízlelő tudattól, elfordul az ízleléstől, elfordul az ízérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.

Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a testtől, elfordul a tapintott tárgyaktól, elfordul a tapintó tudattól, elfordul a tapintástól, elfordul a tapintásérzetektől, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.

Ha ezt egy bölcs és nemes tanítvány belátja, elfordul akkor a gondolkodástól, elfordul annak tartalmaitól, elfordul a gondolkodó tudattól, elfordul a gondolkodástól, elfordul a gondolatoktól, legyenek bár örömteliek vagy szenvedésteliek, nem örömteliek és nem szenvedésteliek.

Ha mindettől elfordul, akkor eloldódik a vágytól. A vágytól eloldott megszabadul. A megszabadult tudatára ébred: megszabadultam, vége a születésnek, a szent út véget ért, a mű bevégeztetett, a földi világba nincs több visszatérés…

 

                           Buddha tanítása azt mondja,

hogy minden szenvedés és minden boldogság ilyen módon keletkezik. Szenvedést és boldogságot nem lehet másnak átadni. Szenvedés és boldogság akkor keletkezik, ha belső okai vannak. Mivel a szenvedés és boldogság bennünk, a lelkünkben fellépő jelenség, ezért szükségképpen belső oka kell, hogy legyen. Ha az ember e gondolatmenetek segítségével vizsgálat alá veszi saját magát, a sorsát, az elméje működését, élete folyását, eljuthat a felismerésig, hogy az ébrenléti állapot is csak egy álom. Ez a felismerés pedig rendkívül pozitív, óriási lehetőséggel jár, mert ha minden olyan, mint az álom, akkor nagyon egyszerűen tudunk magunkon segíteni. Ha az embernek rémálma van, fel kell ébrednie. Ha az ember a rémálomból felébred, megszűnik a rémálma. És hogy ébred fel az ember az álmából? Tudatállapota változik meg. Nem alszik tovább, felébred, és ez egy, a tudatban lejátszódó folyamat. Ugyanígy, a tudatban lejátszódó felébredés révén meg lehet szabadulni minden szenvedéstől. A szenvedés világából fel lehet ébredni a szenvedésen túli világba.
E szenvedésen túli világ egyik birodalma a Dévacsen: a nagy gyönyör, a nagy öröm, a nagy boldogság világa.
Ha valaki eljutott ebbe az állapotba, a Dévacsen állapotába – amely tehát egy karmikus kényszertől megszabadult tudatállapot –, saját motivációjából adódóan elhatározhatja, hogy: „Én most visszatérek a létkörbe, segíteni az ott szenvedő lényeknek, mert most már tudok nekik segíteni.”
Mielőtt a mi jelen világegyetemünk létrejött volna, volt egy korszak, ami húsz közbeeső kalpának megfelelő időből állt. A kalpa sok millió év. Ez alatt a húsz köztes kalpa alatt üresség volt. Ez az előző kalpát követő állapot volt, a világnak ezen a területén, ahol mi most vagyunk. A buddhista szemlélet szerint a világ igen nagy. Tehát az történt, hogy megszűnt az előző világ, aztán volt húsz kalpa üresség, és azután elkezdődött egy folyamat, az újrateremtődés folyamata, ami a különböző elemek konszolidációjával indult. A szél elem mandalája alakult először ki, azután kialakult a tűz elem mandalája, majd a vízé és végül a földé. Itt energiákról van szó. Az elemeket a mai szóhasználatban energiáknak nevezzük.
Fokozatos sűrűsödés játszódott le. Az elemekből aztán fokozatosan kialakult a világegyetemünk. A teremtésnek e folyamatában, mielőtt még bármi élet megjelent volna, vagy egyetlen élőlény is újjászületett volna ebben a kialakuló világegyetemben, további húsz kalpányi korszak telt el. Majd ahogy az első élőlények megjelentek, kezdték benépesíteni ennek a világrendszernek a különböző birodalmait. A jelen világkorszakban ezer Buddha fog megjelenni, és az első Buddha megjelenésétől az utolsó Buddha távozásáig húsz kalpa telik majd el. A mostani a negyedik Buddha kora, tehát még hátra van kilencszázkilencvenhat Buddha korszaka. Nagyon hosszú időről van szó. Végül az a karma, amely ezt a világegyetemet fönntartja, kimerül majd és elkezdődik a feloszlás és szétesés folyamata. Az elemek ismét széthullanak. A feloszlás időtartama is húsz kalpa, majd ismét húsz kalpa üresség következik. 

                                           NÉGY MÉRHETETLEN 

Négy kívánság fejezi ki:

Legyen minden lény boldog és rendelkezzen a boldogság okával! Legyen mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától! Legyen részük a valódi boldogságban, mely mentes a szenvedéstől! Időzhessenek a teljes háborítatlanság állapotában, mely mentes a kötődéstől és az ellenérzéstől!

A szeretet azt jelenti, hogy azt kívánjuk másoknak, legyenek boldogok. Az együttérzésnél azt kívánjuk, hogy ne szenvedjenek. Az átérző öröm esetében örömmel töltenek mások pozitív tettei, és egyben azt kívánjuk, hogy legyen részük tartós boldogságban. A háborítatlanság azt jelenti, hogy mentesek vagyunk a kötődéstől és az ellenszenvtől.

                                                       NÉGY ALAPGONDOLAT 

Négy tény, ami a dharma gyakorlására motiválnak bennünket:

Jelen életünk értékes lehetősége: olyan tanításokkal találkozhatunk, melyek elvezetnek bennünket a megszabaduláshoz és a megvilágosodáshoz.

A mulandóság: mivel minden feltételekből jött létre, ezért állandóan változik, itt és most minden lehetőséget meg kell ragadnunk a tudat megismerésére.

Karma, ok-okozat: mi magunk alakítjuk saját életünket.

A feltételekhez kötött lét hátulütői: a megvilágosodás az egyedüli tartós, valódi öröm.

                                    Kiapadhatatlan belső gazdagság

 Mélyebb bölcsességünk és szeretetünk a mi kiapadhatatlan belső gazdagságunk, amely messze meghaladja mindezeket a magunkra vetített, korlátozó elképzeléseinket. Feltétel nélküli, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem függ tőlünk, azaz énünktől. Túl van minden fogalmunkon, mégis mindig itt van velünk, és bár rendszerint rejtőzködik, mint a Nap a felhők mögött, mégis bármelyik pillanatban elérhetjük, és segítséget kaphatunk tőle. A valóság az, hogy soha el sem veszíthetjük. E bölcsességünk és szeretetünk a legmélyebb természetünk, a belső igazságunk, a bennünk élő Buddha. Padmaszambhava mondja az elméről: “Csodálatos! A folytonos eszmélés és világosság, amelyet úgy hívunk: elme, létezik, azonban nem létezik úgy, mint akár csak egyetlen dolog is. Felmerül, hiszen megnyilvánul, mint a kényszerű lét körének állapota (szamszára) és a szenvedésen túli állapot (nirvána), valamint a számtalan öröm és fájdalom.” “Az elme-maga bizonyos, hogy nyitott és megalapozatlan. Elméd megfoghatatlan, mint az üres tér. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Nyitott és űr, ám nihilista szemlélet nélkül; magától született, alapvető bölcsesség, eredeti, tiszta tudatosság. Magától született és magától ragyogó, olyan mint a Nap lényege. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! A tudatnál-lét alapvető bölcsessége bizonyos, hogy sosem szűnő. A szüntelen tudatnál-lét olyan, mint a folyó sodra. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! A szétszórt csapongó gondolatok bizonyos, hogy meg nem ragadhatók. E megfoghatatlan szétszóródás olyan, mint a ködös ég. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Ismerj fel minden tüneményt, mint magától feltűnőt. A maguktól feltűnő jelenségek olyanok, mint képek a tükörben. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Minden jel eltűnik saját állapotában. Magától feltűnő, magától eltűnő, olyan mint égen a felhő. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!”  

                                    Szerető kedvesség meditáció

A buddhista meditációs kézikönyvek azt javasolják, hogy a szerető-kedvesség fejlesztését önmagunkon kezdjük, mivel ha azt akarjuk, hogy igazi szerető-kedvességet hozzunk létre mások irányába, hogy valós figyelmet kelthessünk magunkban mások jóléte és boldogsága iránt, először őszinte szeretetet kell éreznünk önmagunk felé. Amikor felismerjük magunkban azt a mély késztetést, hogy saját lényünk legyen jól és legyen boldog, könnyűszerrel megérthetjük, hogy minden élőlény ugyanezt akarja magának. Az ilyen azonosságérzet mások irányába való kiterjesztése által képesek vagyunk érezni a vágyukat saját jólétük és boldogságuk iránt.

A szerető-kedvesség meditáció gyakorlásához kényelmes meditációs tartásban kell ülnöd, lehet keresztbe tett lábakkal a földön egy párnán, vagy ha ezt nehéznek találod, akár egy egyenes támlájú széken. Tartsd a tested egyenesen, de ne túl feszesen, mereven. Helyezd a kezeidet az öledbe, a jobb kezet a bal fölé, úgy hogy a hüvelykujjak könnyedén érintsék egymást, szemeid enyhén hunyd be. Ezután „lelki szemeid” előtt keltsd fel saját arcod képét amint mosolyog, boldog. Ismételgesd képzeletben a magad iránti kívánságod: „Legyek egészséges! Leljem meg a békét! Valósítsam meg minden helyes célomat!” Ne pusztán mechanikus formulaként használd a szavakat, hanem minden mondatban próbáld meg is idézni az adott szavaknak megfelelő érzést. Ismételd a formulát annyiszor, hogy képes legyél egy lágy és meleg érzést kelteni a szívedben, igazi vágyat jóléted és boldogságod iránt.

Miután pár percig magadon alkalmaztad a formulát, fordulj a sorban következő ember, a szeretett és tisztelt személy felé, aki lehet akár egy tanító, egy mentor, egy idősebb barát vagy egy jótevő. Idézd fel ennek a személynek a képét lelki szemeid előtt amint mosolyog, boldog, és gondolatban ismételgesd a formulát: „Legyen ez a jó ember egészséges! Lelje meg a békét! Valósítsa meg minden helyes célját ez a jó ember!” Fuss át a formulán párszor, és most is próbáld felkelteni magadban a szerető-kedvesség lágy és meleg érzését az illető iránt. Ezután, pár kör elteltével válts át a következőre, a kedves, szeretett barátra, vagy egy közeli rokonra, újra fuss át a formulán néhányszor és próbáld meg felkelteni szívedben a szerető-kedvesség lágy és meleg érzését.

A legtöbb esetben ennek a törekvésnek a sikere türelmes gyakorlást igényel. Rendszerint kezdetben képtelenek vagyunk őszinte szerető-kedvességet létrehozni. A legtöbb amit ilyenkor tehetünk, hogy szívünket megnyitjuk az igazi szerető-kedvesség előtt. Majd a formulát tovább használva végül felkel a valódi szerető kedvesség. A gyakorlás abban áll a formula szavaival kapcsolatos gondolatokat illetően, hogy tényleg kezdjük el érezni a szavak által jelölt kívánságot. Ez nem egyfajta önhipnózis, mint egyesek gondolják. A helyes gyakorlás azt jelenti, hogy mindent éberen teszünk, teljesen tudatában vagyunk annak, amit épp csinálunk. A gyakorlás fokozatos tréning, és fokozatos megvalósítás, ami időt, türelmet és erőfeszítést igényel. Az őszinte szerető-kedvesség kifejlesztését, hasonlíthatjuk a teához szükséges víz felforralásához. Ha feltesszük a vizet a tűzhelyre, de egy-két perc után elzárjuk, sosem lesz forró vizünk. Hogy teát készíthessünk, türelmesen meg kell várnunk, amíg a víz felforr.