spiritualitas

                                    Kiapadhatatlan belső gazdagság

 Mélyebb bölcsességünk és szeretetünk a mi kiapadhatatlan belső gazdagságunk, amely messze meghaladja mindezeket a magunkra vetített, korlátozó elképzeléseinket. Feltétel nélküli, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem függ tőlünk, azaz énünktől. Túl van minden fogalmunkon, mégis mindig itt van velünk, és bár rendszerint rejtőzködik, mint a Nap a felhők mögött, mégis bármelyik pillanatban elérhetjük, és segítséget kaphatunk tőle. A valóság az, hogy soha el sem veszíthetjük. E bölcsességünk és szeretetünk a legmélyebb természetünk, a belső igazságunk, a bennünk élő Buddha. Padmaszambhava mondja az elméről: “Csodálatos! A folytonos eszmélés és világosság, amelyet úgy hívunk: elme, létezik, azonban nem létezik úgy, mint akár csak egyetlen dolog is. Felmerül, hiszen megnyilvánul, mint a kényszerű lét körének állapota (szamszára) és a szenvedésen túli állapot (nirvána), valamint a számtalan öröm és fájdalom.” “Az elme-maga bizonyos, hogy nyitott és megalapozatlan. Elméd megfoghatatlan, mint az üres tér. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Nyitott és űr, ám nihilista szemlélet nélkül; magától született, alapvető bölcsesség, eredeti, tiszta tudatosság. Magától született és magától ragyogó, olyan mint a Nap lényege. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! A tudatnál-lét alapvető bölcsessége bizonyos, hogy sosem szűnő. A szüntelen tudatnál-lét olyan, mint a folyó sodra. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! A szétszórt csapongó gondolatok bizonyos, hogy meg nem ragadhatók. E megfoghatatlan szétszóródás olyan, mint a ködös ég. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Ismerj fel minden tüneményt, mint magától feltűnőt. A maguktól feltűnő jelenségek olyanok, mint képek a tükörben. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Minden jel eltűnik saját állapotában. Magától feltűnő, magától eltűnő, olyan mint égen a felhő. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!”